A fenti kérdést az egyik szomszéd tette fel a legutóbbi hazalátogatásomkor. A kérdésre, akkor futtában, a hát, annak több oka van választ adtam, különösebb részletezés nélkül. A visszautam során kicsit elméláztam és próbáltam összeszedni az okokat, hogy miért is nem?

1. Mert megszoktam a nyugati jólétet.

Igen, így van. A pénz nem minden, de amikor rövid idő alatt megtapasztalatod, hogy -józan keretek között- külföldön nagyjából mindenre van pénzed, akkor nem sírod vissza a százastologatós éveket. Rossz látni az otthon maradt volt osztálytársakat, hogy aközött őrlödnek, hogy elköltözzenek-e otthonról vagy legyen-e saját autójuk. S mindezt úgy, hogy már közelebb vagyunk a harminchoz, mint a húszhoz. Ennyi idősen a függetlenség talán nem lehetetlen kívánság. Amikor önerőből fizeted a lakhatást, tartod fenn az autód, öltözködsz neked tetszőn, veszed az új telefont és mész évente többször nyaralni az egy nagyon jó érzés. Tudom, ezek főként külsőségek és csak ezekeben nem lehet mérni a különbséget. De akkor mondok mást okot, miért nem jövök vissza.

2. Mert megszoktam a színvonalas szolgáltatásokat.

Ahol az eladót a vevő az “elnézés” megszólítással szólítja meg és nem az eladó kérdezi magától, hogy miben segíthet, ott baj van a szereposztással. Ez egy lassan 30 éve letűnt rendszer öröksége, melyet még mindig nem sikerült kiverni a fejekből. Hasonló beidegződés miatt esik pofára sok magyar a külföldi munkaerőpiacokon, mert nincs hozzászokva ahhoz, hogy itt nem azon múlik a jó állás, a fizetésemelés, hogy kinek vagy az ismerőse, vagyhogy honnan jössz, hanem azon, hogy mit nyújtasz. Hiába szidod az ügyfelet, hogy milyen hülye, a vendéget, hogy miért rendel zárás előtt még egy kört, a pénz bizony belőlük lesz. Ezt külföldön már megértették és a rendszer működni látszik: az eladó eljátsza, hogy szívesen látja a vevőt, aki ezért ott vásárol, ahol kedvesek vele. Minden fordított esetben becsuk a bolt, mert idővel senki sem megy a bunkó boltoshoz. Legyen jó vagy rossz munkás valaki, van az a bizonyos 8 óra pihenés, mely mindenkinek jár. Bár a magyar ért mulatáshoz, csak ezért mégsem mennék vissza. A miért itt is egyszerű.

3. Mert megszoktam a minőségi szabadidőt.

A szabaidőd ideális esetben a munkahelyen kezdődik, a munkaidő betartásával. Szeretem, hogy itt az “all in” szerződés ellenérem sem kell heti 50-60 órát dolgoznom, a 38,5 órás munkahét nem csak egy irányadó szám, hanem tényleges munkában töltött idő. Ezt követően pedig kismillió lehetőség vár a városban és környékén, hogy tartalmasan teljen a hétvége. Rengeteg a zöld terület, ahol sétálni, sportolni, piknikezni lehet; ingyesen fesztiválok, koncertek, kiállítások várják a látogatókat, ahol mindenki talál az ízlésének megfelelő programot. A fentiek ismeretében nem véletlen, hogy a helyet évről évre a világ egyik legélhetőbb városának választják. Ennél jobban csak az élhető város emberekre gyakorolt hatását szertem: az utcán nem elgyötört, kilátástalanságot sugalló arcok jönnek szembe, hanem érdeklődő, életvidám szempárokat látok, akik gyakran még ismeretlenül is képesek a másikra mosolyogni.