Mónika gondolt egy merészet, és egy este írt az egyik külföldi magyarok Facebook-csoportba, hogy holnap jön ki nyelvtudás nélkül és szeretne segítséget kérni, kéne neki munka, meg szállás. Mit gondoltok, mi lett a történet vége?

Ilyen és ehhez hasonló bejegyzéseket a kint töltött lassan félévtized során szinte hetente láttam. A reakció az esetek többségében ugyanaz: van, aki felajánlja segítségét, van, aki elküldi Mónikát melegebb éghajlatra, van, aki meg csak a fejét fogja. Szerintem mindegyik felesleges, csak egy kis józan ész kell.

Te csinálnál-e olyat, hogy ma elhatározod, holnap elmész Kievbe és ott fogsz élni, dolgozni? Ugye nem. Miért nem? Azért, mert az Ukrajna, oda nem megyek. Nem, nem azért. Azért, mert tudod, hogy nem beszéled az ottnani nyelvet, fogalmad sincs, mi van a táblákra írva, mit kérdez a boltos a pultnál. Miért lenne ez más akkor, ha ugyanúgy tudás hiányában indulsz el, csak éppen nyugatra? Azért mert az szomszéd azt mondta, hogy az unokatestvére Londonban van és ha neki sikerült, akkor neked is fog? Hát, nem tudom.

De ne menjünk ilyen messze, nézzünk át csak Németországba! A haverom barátnője szintén nyelvtudás nélkül jött ki, egy szállodában dolgozott, ahol sem a munkaidőt, sem az ágazatra vonatkozó kollektív szerződésben írt bért nem tartották be. A munkáltató mindezt a legnagyobb nyugalommal tette, mert gondolta, az egymás között csak magyarul beszélő takarítók, felszolgálók úgysem jártásak a munkavállalói jogban. Ebben nem tévedett, ugyanis vesztét nem üegy dolgozói panasz, hanem egy munkaügyi ellenőrzés hozta: a helyet bezárták, a dolgozókat elküldték. Sok éves bírósági huzavona keződött, melynek végén a dolgozókat képviselő ügyvéd sokezer eurós kártérítést járt ki.

A négyjegyű összeg azonban csak azok számlájára jutott, akik el tudták olvasni az időről-időre érkezett ajánlott levelek tartalmát, a kért helyen, időpontban megjelentek és a bíróságon el tudták mondani, mi is történt a hotelben. Nem volt ezzel mindenki így, sőt sokan még arra sem vedték a fáradtságot, hogyha már a nyelvet nem értik, felkérjenek egy tolmácsot. Így aztán volt nagy meglepetés, amikor a volt kolléganők az utcán összefutva egymást kérdezték, mi lett az ügyből, és egyiküktől a “most voltunk a kártérítésből nyaralni” válasz érkezett.

Bár a valószínűsége nagy, remélem, sem Mónika sem a szomszéd unokatestvére nem jár hasonlóképp és mindketten időben rájönnek, hogy nyelvtudás nélkül nem lehet jól boldogulni külföldön!